2013. február 17., vasárnap

Fejezet 2 ~ Minden hiába ..

Cat Teasdale 


Éreztem , hogy összetörök , hogy zuhanok egyre mélyebbre és mélyebbre . Nem tudtam sírni képtelen voltam rá , csak ültem és néztem . 
- Be kellene , hogy jöjjön valaki a hullaházba , hogy megerősítse a tényeket . - közölte az egyik rendőr , de nem tudtam meg szólalni csak néztem . 
- Holnapi nap folyamán megkeressük magukat . - közölte Harry és kikísérte a rendőröket , hallottam , hogy az ajtó becsukódik Harry pedig mellém ül és szorosan magához ölel . Nem szólt semmit csak ölelt én pedig éreztem , hogy könnyeim égetik arcom ahol lefolynak . Sírtam életemben talán másodszor . Ránéztem Harryre .. neki is könnyesek voltak a szemei . 
- Harry .. - szólaltam meg rekedtes hangon . Ő pedig rám nézett azokkal a gyönyörű zöld szemekkel. - Menj el kérlek . Egyedül akarok lenni . 
- Most nem hagylak egyedül . - magányra vágytam , csak is arra . Hirtelen síró görcsöt kaptam ahogy az emlékek feltörtek belőlem , minden amit valaha átéltem szüleimmel eszembe jutottak . Harry felvitt a szobámba és lefektetett az ágyamra. Egyik percbe még sírok a másikba pedig már alszom . Álmaimban is csak őket láttam . Reggel Harry egyenletes szuszogása ébresztett fel , kimentem a fürdőbe és a tükörből egy hulla nézett vissza rám . Arcom sápadt volt , szemeim alatt lila karikák feszengtek vörös hajam pedig csakúgy rikított arcom körül . Felvettem egy fekete farmert és egy fekete pulcsit , hajam felkötöttem lófarokba és elindultam szüleimhez . Nem tudom mi vezérelt , valójában nem is akartam őket látni . Így nem . Csak arra akartam emlékezni , hogy mindig nevetnek , édesanyám gyönyörű arcán húzódó mosolyra ami apukám arcán is meg volt mikor valami jó dolog történt vagy csak szimplán beszéltünk . Oda értem a hullaházhoz , de nem volt erőm bemenni ezért csak leültem a lépcsőre és sírni kezdtem . Karokat éreztem a vállamon felnéztem és barátom volt az . 
- Cat .. 
- Harry .. képtelen vagyok rá . - sírtam el ismét magam . 
- Tudom .. majd é bemegyek . Várj meg itt . - mondta majd adott egy puszit hajamba és bement . 10 perc múlva kijött , kérdőn és reménykedve néztem rá hátha csak egy rémálom volt ez az egész és szüleim csak ott aludtak egy hotelban . De ő rám sem nézett csak megölelt ekkor tudtam , hogy nem álom és szüleim soha nem fogom többet látni . Haza vezetett és leültünk a nappaliba . - Anyu nagyon szívesen látni téged nálunk . 
- Nem akarok elmenni innen Harry . Kérlek hagyj egy percet egyedül legalább . Majd felhívlak . - mondtam neki mire ő nehezen de beleegyezett és elment . Felmentem szüleim szobájába és lefeküdtem az ágyukra . Ismételten álomba sírtam magam . 

3 nappal később 

Eljött a temetés napja .. mindenki itt van a temetőbe akikkel szüleim nagyon jóba voltak és szerették őket . Bátyám amikor megtudta a hírt össze szedte a cuccait és elment . Annyit mondott , hogy boldoguljak egyedül ő nem tud itt maradni többet . 5 napja nem láttam , még a temetésre se jött el . Végső búcsút vettem egyetlen szüleimtől , majd haza mentünk . A halotti toron mindenki oda jött és részvétet nyilvánított , nem volt hozzá erőm , hogy mindenkivel jó pofizzak . Bezárkóztam a szobámba , kizártam a külvilágot és Harryt is . 

1 héttel később 

- Cat .. kérlek nyisd ki ! - dörömbölt a bejárati ajtón Harry . Kinyitottam ő pedig szó szerint betört rajta . - Kérlek , ne csináld ezt ! Ők se akarnák , hogy kizárj mindenkit az életedből . 
- Harry , gondolkodtam és hagyjuk a kapcsolatunk . Nem akarlak téged is tönkre tenni . Pedig ahogy látom jó úton haladok felé . - néztem végig arcán , szemei alatt neki is karikák villogtak szemei pedig nem csillogtak már az élet jeleitől inkább a gyötrelemtől . 
- Ezzel mit akarsz mondani ? 
- Azt , hogy most az lesz a legjobb ha elmész és békén hagysz . 
- Szakítasz ? - ezzel a szóval szívembe mart , de sajnos tudtam , hogy ez a legjobb döntés . 
- Igen . 
- Mi ? Nem értelek , itt voltam segítettem mindenbe , de te nem hagyod , hogy itt maradjak veled . Cat az istenért én szeretlek ! - üvöltött . Ismét sírtam ahogy ő is . 
- Ég veled Harry . - csuktam be előtte az ajtó . Sírva rogytam le a padlóra . - Szeretlek . - mondtam de már inkább magamban . Az érzéseim sosem fognak megváltozni Harry iránt mindig is ő lesz az első igazi szerelmem . Csak kár , hogy így ért véget . 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése